Járóföld
Ezek a meghívások leleményes
mesélővé tesznek. Legutóbb is
láttattam a szirupontó fákat
tömörülni, le a sótlan vízig.
Két vagy három alakot az orrban,
ahogy más és más irányba néznek,
míg a bárka nesztelenül siklik.
Nem maradtam adósuk a döccenéssel,
ahogy mindez cirkuszkocsi oldalára
festve mozdult. Kőhajításnyira a háztól,
hová előző nap utánfutón érkeztem,
a szülők baljós előjelnek vették.
Kakast vágtak, én meg visszavonultam,
hogy rendbe szedjem magam,
a roló csapkodását hallgatva
a saját szobámból, egy öntörvényű
eseménysor végén.
*
Mögéd nézek, de hozzád beszélek.
Jól bevált gyakorlat ez panellakásban,
ajtó félfájának dőlve. Beszámolva,
hogy az ülésemen talált újságokat
átlapoztam, a cirkuszi pártok
a körúton doboltak. A magasvasútról
beláttam az ágyazókhoz, majd róluk
is mesélek. Szemléltetve, hogyan
is kell horgászpózban várakozni:
a húsdarab puhuljon, a tömbház
pislogása ködbe burkolózzon.
Elsikkadjon, hogy a bűvész,
mintha csupán galambjához szólna,
mit beszélt a szívben izzó drótról,
vagy ez még szóba kerüljön.
(Megjelent az Alföld 2022/10-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Lévai Ádám munkája.)
Hozzászólások